Mint azt jól tudja mindenki, aki egy kicsit is ismeri az olasz temperamentumot, hogy nem mi vagyunk az egyetlen olyan nép, aki nagy gesztikulációk közepette fejezi ki magát. Mindemellett azért nem árt egy-két dolgot tudni, ha helyesen akarunk kommunikálni Olaszországba. A kézfogás például itt is mehet rázogatással, még akár hátba-veregetéssel is, de csak ha jól ismerjük azt, akit köszöntünk. Az olasz férfiaknál jó barátok között még a két puszi is belefér.

A „ciao” köszönés általános, és nem tesz különbséget tegezés és magázás között. Ha azonban hivatalos ügyben találkozunk valakivel, feltétlenül címének megfelelően tegyük hozzá, hogy Dottore – bölcsész, Professore – tanár, egyetemi tanár, orvos, Avoccato – ügyvéd, esetleg Ingegnere – mérnök. A találkák időpontját mindig nagyjából értik, de ebbe is csak negyed órányi késés fér bele! A család igen fontos számukra, úgyhogy a találkozáskor igen szívesen veszik, ha efelől érdeklődünk! Az olasz emberek elég rugalmasak, nem ragaszkodnak kifejezetten szabályokhoz. Sokat vitáznak, de sosem indulatból, hanem elvi meggyőződésből. Szeretnek alkudozni, és jól érvelni itt is tudni kell! Akár ahogyan a nagy olasz filmekben is láthatjuk, dönteni sosem szoktak azonnal, és a számukra kedvezőtlen ajánlatokra is udvariasan mondanak nemet. Szeretik a divatot, és követik is azt.

A férfiak szeretik az öltönyt és a zakót, a napszemüveg pedig szinte kötelező, de csak az utcai viselethez tartozik hozzá szervesen! A vacsora különösen fontos szerepet játszik az összejöveteleket illetően, főleg, ha üzletről is szó van. A fizetésben gálánsak, úgyhogy a nőneműeknek esélyük sincs ilyesmi átvállalására, meg se próbálkozzunk vele! A spagetti evésnek konkrét kis rituáléja van – akár csak a kínai teázásnak: először a szalvétát a nyakunkba tesszük, majd a tésztát a villánkra szúrva a tányérba rakott kanálban forgatjuk úgy, hogy az feltekeredjen a villára. Ezt azután egyben a szánkba kell helyezni, úgyhogy érdemes egyszerre csak kevés tésztába szúrni a villát, nehogy a feltekerés végére egy hatalmas gombóccal kelljen megbirkóznunk. Az olaszoknak is megvannak a maguk kis babonáik, így ne csodálkozzunk, ha azt látjuk hogy egy olasz tenyérrel lefelé fordított kezének mutató-, és kisujja kinyújtva van a többi behajlítva, az náluk az ördög két szarvát jelképezi, a gonoszt szándékoznak elűzni vele. Ezt használják úgy, mint mi, mikor lekopogunk valamit.